2016. október 13., csütörtök

Csendes utcák,kínzó sikolya
Halkan suttog fülembe.
Egy kíváncsiskodó tekintet,
az egyhangú közönségbe vegyülve.
 Megszállott viselkedésük,szégyenbe ejtő
hazugságaikkal fonják meg,
szánalmas énjüket.

Így hát gátlástalanul imádkozom!
Kérlek ments ki ebből a pokolból.
Észszerűtlen elmélkedéseimet,
hazugság öleli körbe.  

S, folytatódik,kegyetlen játszmája,
immáron,mélyen süllyedek
bizonytalan gondolataiba.
Édes mosolyával,akár 
összetört lelkemet is megmenthetné.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése